udv-hsz hsz-csik
2017-08-20

Min: 28
Max: 30
Min: 14
Max: 16

Sófalva

A Sóvidék két ikertelepülése - Felsõsófalva és Alsósófalva - 1760-ig Sófalva néven egy falut alkotott.

Sófalva a sóvidék legrégibb települése, nevét a falu határában levő sóhegyről kapta.

Székelyföld Sóvidéknek nevezett tájegységének közepén, Udvarhelyszék nyugati felén található, Székelyudvarhelytől 32 km, Marosvásárhelytől 65 km, Szovátától 15 km távolságra, a Kis Küküllő Korond vizének, vagy Nagy víznek nevezett jobb oldalától északra a 13A országút mentén.

Sófalva első írásos bizonyított említése 1493-ból való. Valószínű azonban, hogy a falu keletkezése sokkal korábbi, a régészeti adatok erről tanuskodnak.

A falu apró házacskáihoz szorosan hozzásimulnak a kicsi,  keskeny, alig megművelhető földek.

Lakosai sókitermeléssel, állattenyésztéssel, földműveléssel, fakitermeléssel és a fa megmunkálásával is foglalkoztak. Híresek voltak a Sófalván készült szúszékok (gabona vagy ruha tárolására alkalmas ládák), melyeket a messzi településekre is elvitték. Híres ácsok és fafaragók is nagy számban kerültek ki a faluból.

Az 1700-as évek közepétől kezdve egyre többen telepednek meg Sófalva alszegi részén (a későbbi Alsósófalván), 1760-1762 között egy kis fatemplomot építettek maguknak, míg végül 1802-től Sófalva község hivatalosan is két felé vált: az addig is létezett Felsősófalvára, illetve az egyre jobban megszaporodó Alsósófalvára.


Felsősófalva (románul Ocna de Sus)

Felsősófalva (Nagysófalva) megnevezés csak az 1770-es évek után jelenik meg, amikor kiválik belőle Alsósófalva (Kissófalva) A hivatalos elválás 1802-ban történik meg, amikor a református parciális zsinat elfogadja Alsósófalva önállósulását, eddig az időpontig a település csak Sófalva (Soofalva, Sooffalva, Sófalua) néven szerepel.

A falunak 1910-ben 2177 túlnyomórészt székely-magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott. 1930-ban 2130 lakosából 2112 magyar, 9 cigány, 6 román, 3 zsidó volt. 1992-ben 1420 lakosából 1290 magyar, 127 cigány, 3 román volt.

A település kõfallal körülvett, tornyos temploma 1802-ben épült. A templom tornyát 1777-ben építették, emiatt feltételezhetõ, hogy azt még eredetileg a régi (katolikua) templomhoz építették, s aztán az újhoz magasították.

Sófalvi református egyházközség 1766-ban Udvarhelyszék legnagyobb lélekszámú gyülekezete, még Udvarhely városánál is nagyobb volt, de továbbra is voltak római katolikus hiten lévő székelyek is a faluban. Ebben az időben, évtizedeken keresztül az udvarhelyszéki református egyház esperesi székhelye Sófalva.

Sófalva egészen 1968-ig községközpont volt, de a Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolásával egyidejűleg Felsősófalvát is Parajd községbe olvasztották.

Látnivalók:
- Református templom: még a 13.-14. századi gótikus stílusban építették.
- A templomot várfalszerű kőfal veszi körül, mely fal előtt látható az első és második világháborúban meghalt katonák emlékére emelt kőből faragott emlékmű.


Alsósófalva (románul Ocna de Jos)

Székelyudvarhelytől 36 km-re északnyugatra a Korond bal partján, Felsősófalvától 1 km-re nyugatra fekszik.

1793-ban Sófalva-Alszeg néven szerepel.

A Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolásáig, 1968-ig Sófalva község része (Felsősófalvával együtt). Ezt követően Parajd község része lett, de évek óta harcol önállóságáért. 1910-ben 1981,túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott. 1992-ben 1680 lakosából 1622 magyar és 58 cigány volt.

Látnivalók:
- Református temploma 1816 és 1822 között épült kőből, tornya a II. világháborúban megsérült.

 
Magyar | Romana | English | Deutsch